A valódi seggnyaló
A/N: Pályázatra írt mű - 10.: Piton-Bellatrix
Korhatár: 14, durva nyelvezet, slash
Röviden: Bellatrix mindig is féltékeny típus volt, és most sem találta meg a legmegfelelőbb veszekedő társat: Snape-nek próbálja bebizonyítani, hogy őt akkor is jobban kedveli a Nagyúr, mint azt a goromba kis méregkeverőt... Aztán Voldemort közbeszól.
- Snape! - kapta el Bellatrix LeStrange a Roxfort bájitalmesterét az egyik halálfalógyűlés végén.
- Bellatrix! - válaszolt Snape negédesen. - Micsoda öröm téged újra látni! Most már leveheted az álarcot!
- Már levettem, te mocskos méregkeverő!
- Oh, tényleg? Most, hogy mondod! Mivel szolgálhatok? - Snape a szíve mélyén nem kívánt semmi mást, csak hogy újra visszamehessen a Roxfortba, ahol már egy szép nagy tubus sebkenőcs csak rá várt. „Oh, mennyire utálom, hogy a Sötét Nagyúr nem engedi, hogy síkosítót használjunk!“
- Te meleg vagy, ugye?
- TESSÉK?! - „Honnan a francból jött rá ez a hülye kurva?!“
- És együtt vagytok Luciusszal! Hogy merészeled?! Ő a sógorom, és csak Narcissához és a Nagyúrhoz hűséges! Vedd le róla a kezed!
„Áh, már értem, hogy jött rá!“ - gondolta Snape, és ismételten átkozta a Sötét Nagyúr perverzióit.
- Ne aggódj, Bellatrix, ami történt, az csak a Nagyúr kimondott parancsára történt! De nem venném rossz néven, ha inkább Luciust és engem nézne meztelenül, mint... - mérte végig undorodó arckifejezéssela boszorkányt - ... téged!
- HOGY MERÉSZELED?! MINDIGIS ÉN VOLTAM A KEDVENC HALÁLFALÓJA, TE MEG CSAK EGY ALJAS KIS FÉREG VAGY!!!
„Inkább egy aljas féreg, mint egy hülye öleb!“ - gondolta Snape, de ezt jobbnak látta, ha nem mondja hangosan. - Nem, te VOLTÁL a kedvenc szolgája, de biztosíthatlak, még mindig te vagy a kedvenc babysittere!
- TE...! Én egy igen fontos posztot töltök be, hiszen én tanítom ki az új halálfalókat!
- Iiigen, biztosan ezt teszed! - válaszolta Snape csitítóan.
- Legalább én néha lezuhanyzom!
- Tényleg? Nézd, van bennünk valami közös! Sosem gondoltam volna, ez őrület! - „Úgy beszélek, mint Albus! Te jó ég!“
- Felőlem eltitkolhatod, én úgy is tudom az igazságot!
- Oh, igazán? Ezt mondtam én is neked, Sherlock! De mégis, a megfigyelőképességed igazán mély benyomást tett rám!
- Te hülyének nézel engem! - kiáltotta Beatrix, szemeit dühösen összeszűkítve.
- Oh, tényleg? Újabb bizonyítéka a hihetetlen megfigyelőképességednek!
- TE... !
- Bella? - kiáltott ki a Sötét Nagyúr a teremből, ahonnan nem rég a mi két kis veszekedő halálfalónk lépett ki.
- Uram! - kiáltotta Bellatrix végtelenül boldogan, majd magabiztosan Snape felé sziszegte: - Nézd meg, engem sokkal jobban szeret, mint téged!
- Bella, hozz nekem még egy csésze teát! És Severus?
- Uram?
- Gyere ide, Severus, Lucius és én kipróbálnánk valamit Naginivel, aminél igen nagy hasznát vennénk a fenekednek! - Mindenki kihallhatta a perverz szándékot a hangjából.
- Utállak! - morogta Bellatrix Snape felé dühösen, mielőtt megcsinálta a munkát, ami egy házimanóhoz lett volna méltó.
Snape magába fojtotta a megjegyzését, és csak rámosolygott.
„Miért nem mehettem megint egyszerűen csak haza?! Mikor este hazaérek, aligha fogok tudni járni, és be kell számolnom az igazgatónak valami órákig tartó kínzásról...“ - zokogott magában Severus, mikor elérkezett az ő feladata...
---
VÉGE
|