Severus Snape megérkezik a Hogwartsba és a Slytherinek Házvezető Tanára lesz... nem, a dolog nem ilyen egyszerű. Meg kell küzdenie a helyéért a slytherinek között, és a tanárokkal szemben is. Slytherin Becsületkódex, 4. paragrafus: Bármilyen helyzetbe kerülsz, fordítsd a magad előnyére. Slytherin Becsületkódex, 4. paragrafus, első záradék: Ha a magad előnyére nem fordítható a helyzet, igyekezz úgy kikerülni belőle, hogy ellenségednek nagyobb legyen a kára, mint a tiéd, vagy a szövetségeseidé.
A SLYTHERINEK TÜNDÖKLÉSE ÉS TÜNDÖKLÉSE
"Amit e jelek között találsz, azok a gondolatok. :) Seviéi."
1.
"Ülök előtted, és próbálom elkerülni azokat az embertelen, végtelen szeretetről árulkodó szemeidet, Dumbledore professzor, apám helyett apám, Mesterem helyett Mesterem, szolgád vagyok, s leszek a halálon túl is, de ne kérdezz. Hagyd, hogy eltemessem a halottaimat magamban, hagyd, hogy olyan mélyre tegyem az emlékeim közé, ahová már nem vezet tudatosan út, hogy ne kelljen napról napra azon töprengenem , hogy mivé lettem. Hogy miért buktam el. Megmentettél a Dementor Csóktól, és nem biztos, hogy hálás vagyok érte, tudod."
-Mihez kezdesz most, Severus? - kérdezte Dumbledore, egy csésze teát töltve az előtte ülő fiatal férfinak.
Szertartásosan, a Fehér Kristályból ittak, a Béke rúnáival díszített csészékből és megsimította a rúna jeges felületét, hogy érezze, ott van-e még a láthatatlan jel, amely megkülönbözteti őt a többi Rendtagtól.
-Nem tudom. - fintorgok halkan. "Olyan sokat töprengtem ezen, volt rá időm, 5 év az Azkabanban hosszú idő, és meglepő, milyen gyorsan kifogysz az új ötletekből, ha négy fal közé vagy temetve: 6 lépés előre, 6 oldalra. És egy ablak, mely a Csókok termére néz. Dumbledore bűntudatosan néz rám. Eszem a zúzáját, ahogy nagyanyám mondaná. Nem ő baszta el az életem, csak magamnak köszönhetem, hogy ide jutottam, akkor miért vág ilyen rohadt bocsánatkérő képet?!"
-A világ Hét Bájitalmesterének egyike vagyok. -válaszolom, keserű elégedettséggel.- Kétségtelenül egyike a legjobbaknak. Mielőtt az Azkabanba kerültem, Wlrefrued meghívott, hogy dolgozzam vele együtt egy kutatáson. Hogy legyek a közvetlen tanítványa.
"Még ma is eláll a lélegzetem attól a gyönyörű pillanattól, amikor kibontottam Wlrefrued üzenetét. A Bájitalmesterek Mestere, a Szent, a Tiszta Wlrefrued, a Druida, felajánlja nekem, hogya tanítványa lehetek, ha akarok. Akarok? Az életem értelme. Szomjazom a tudására, s ezt érzi ő is. De elkéstél, Druida, másvalaki Hatalmat kínált nekem, és én inkább faltam a Tiltott Gyümölcsöt, míg el nem rohadt a belem."
-És ... megkérdezted már Wlrefruedet, hogy akar-e még veled dolgozni? - kérdezi halkan Dumbledore.
- Sötét Bájitalmesterré lettem, Albus. Az évszázad egyetlen Sötét Bájitalmestere. Wlrefrued és az összes többi bájitalmester elismeri a tudásom, de.. -elfordítom a tekintetem.- írtózik tőlem.
"S, ha megkérdezném tőle, hogy akar-e velem dolgozni, egy udvarias pergamen érkezne, benne azzal, hogy úgy érzi, nem tudna már nekem mit tanítani. Semmi nyílt elutasítás. De ott érezném benne, hogy még a levelem se engedte be a hajlékába, nehogy beszennyezzem a köreit." -Nincs az a hely, ahol alkalmaznának. -fintorgok keserű öngúnnyal.- Az emberek előítélete végtelen. Nem mondom, rászolgáltam. A Sötét Varázslók, mint Malfoy, gyanítja, hogy a Rendnek kémkedtem. a legkevésbé sem kíván egy besúgót a seggében.-látom az arcán, hogy mindjárt megint csúnya beszédért. haha. vonj csak pontot, ha tudsz, Dumbledore, - A Minisztériumi Hallhatatlanok tudják, hogy a Rendnek dolgoztam, de "biztonsági okokból" -köpöm.- nem fogják nyílvánosságra hozni, hogy melyik oldalon álltam végül.
-Én alkalmaználak.- vág közbe nyugodtan.- Szükségem lenne egy bájitaltanárra.
Hátravetett fejjel kacagok. Ez életem egyik legjobb poénja. A Hogwarts felvenne engem, mint bájitaltanárt. "Mondd, Dumbledore, tisztában vagy vele, hogy a kor egyik legnagyobb Sötét Mágusa ül veled szemben? Hogy többszörös gyilkos vagyok? Hogy olyan dolgokat műveltem "fénykoromban" - nem túlzás a sötétséget fényként aposztrofálni, Severus?- hogy Lucius Malfoy fél tőlem? Az a Malfoy, aki szerinted a gonosz netovábbja?... felajánlasz nekem egy állást a gyerekeid között?Ilyen jó occlumens lennék, hogy így el tudtam előled titkolni mire vagyok képes?... Ismered a Mágusgyerek -vér alkalmazásának 33 Sötét Módját? Tizenkettőt én találtam fel! Tudod, hogyan lehet a Halálsikolyukat bepalackozni? Állítólag a májuk is finom,bár még nem próbáltam, szóval, ne kísérts. Vadállat vagyok, pergamenketrecben."
-Most nagyon figyelj rám, Severus. - mondja nyugodtan, és rámmered félhold alakú szemüvege felett. - Van egy Házra való gyerekem, akik többet szenvedtek az elmúlt időben, mint te. Sok slytherin van, akinek apja, anyja, idősebb testvére kapta meg a Csókot, vagy került az Azkabanba. Talán ártatlanok, de életük minden napja megalázással kezdődik és ér véget. Senki nem bízik bennük, és gonosztevőkként nőnek fel, gúnyolják őket a származásukért. Dühösek, rémültek és ... -És a legjobb úton vannak affelé, hogy valóra váljon az Önbeteljesítő jóslat... -morgom. Dumbledore őszinte örömmel néz rám. - Felvettem egy év pedagógiát , és két év muglipszichológiát az egyetemen... kellett a kreditpont.
Állok a frissen meszelt, fehér falú cellámban, ahh, bocsánat, ez már az otthonom, a Hogwartsban... hogy is téveszthettem össze az Azkabannal?..Talán, mert itt sem volt más választásom?..
Nem, nem akarok tágas, kényelmes toronyszobát , tóra néző ablakkal. -gondolom gúnyosan- a férgek, mint én a sötétséget szeretik, és a nyirkos, fülledt helyeket. Azért nem láttam a napvilágot 5 évig, mert nem érdemeltem meg, hogy lássam, és most sem kevésbé bűnös a lelkem, mint akkor, miért hiszed, hogy 5 év magány elmosta a lelkembe égetett jelet? Amúgy meg, slytherin voltam és maradok mindörökké. Ha a gyerekeim nem engeded ki a fényre, én sem tartok veled, Albus.
Egy suhintással kő-szürkére varázsolom új cellám falait, mint amilyen a kövek színe volt az Azkabanban. Ha kissé megeröltetem magam, még mindig látom a jeleket, amiket belevéstem a gránitba: eleinte, amíg azt hittem, hogy az étkezéseink rendszeresek, és egy nap háromszor kapunk enni, s ezzel mérhetem, hogymennyi ideje vagyok benn. Rémisztő volt rádöbbenni, hogy a dementorok néha elfelejtik, hogy enni kell adniuk nekünk. Aztán bájital-recepteket írtam a falra, és új bájitalokon gondolkodtam. Sötét bájitalokon is.. vajon mit kezd a cella következő lakója a felfedezéseimmel?
Puritán berendezésű a szobám, ahhoz képest, amit gyerekkoromban birtokoltam. És királyi, az azkabanihoz viszonyítva. Létezik, hogy előszőr életemben megtaláltam az arany középutat?.. Ismerve magam, kétlem. Szeretek a végletekbe esni. Vagy, a végletek belém.
Minden csak nézőpont kérdése.
- Jelszóváltás: Ármány és Cselszövés! - morogta egy igen zord tekintetű professzor a slytherin ház bejáratát őrző kígyót mintázó mécsestartónak. Az halk szisszenéssel bólintott, és a hideg téglafal barátságos, zöldes fénnyel foszforeszkáló nyílássá változott. Snape elnyomott egy sóhajt, amikor belépett élete legszebb 7 évét jelentő otthonába. Aztán megtorpant, és hitetlenkedve körbenézett a teremben.
A zöld, slytherin címeres bársonytapétát leszaggatták, a korábbi tanárok és diákok képei összefirkálva, savval leöntve hüppögtek kereteikben. A kandallóban zöld és ezüst lángok lobogtak ugyan, de valaki vérrel összekente az oldalát, és felhasogatta a puha bőrfoteleket, az asztalok lapjaiba értelmetlen káromkodásokat véstek.
Arról nem is beszélve, hogy , noha éjjel 11 óra is elmúlt, az egész ház ott tolongott a klubhelységben. Néhányan épp dekoratív tevékenységet folytattak: graffitiket pingáltak a falakra.
- Ide nem jöhet be tanár! -állt meg Snappel szemben szemtelenül vigyorogva egy legalább 180 centi magas, nagydarab fiú, s a többi diák , várva a pankrációt, közelebb lépett. - Valóban? -kérdezett vissza halkan, miközben lassan összefonta karjait mellkasa előtt, és magában felkészült a támadásra. - Ki mondta? -Én mondtam, most, süketfej. - nézett végig rajta lesajnálóan a fiú. -A neved? - susogta Snape gonosz várakozással a hangjában. Előre élvezte a pillanatot, amikor lecsaphat majd a pökhendi fickóra. - Mi közöd hozzá?! - köpte a fiú.- Különben is ki vagy te, biztos valami lúzer újonc, aki.. Szavai többi részét elnyelte a hátborzongató, sötét kacagás, ami feltört Snapeből. Örömtelen, száraz, baljós hang volt, mintha az azkabani cellák falai verték volna vissza , és a fejükben hullott apró szilánkokká.. -Hagyd abba! -rivallt rá a fiú, s mikor Snape belenézett a szemeibe, a fiú megpróbálkozott a legfenyegetőbb tekintetével. - Kifelé! "Amatőr." -gondolta Snape, és elmosolyodott. Aztán végigvillant az agyán, hogy mi mindent tudna büntetésként a fiúra mérni, és mellesleg elővette legerősebb Halálfaló-nézését. Így tekintett az áldozataira, mielőtt kivégezte őket. A fiú levegő után kapkodott. "Azkaban kevesebbet vett ki belőlem, mint gondoltam." - kis elégedettség öntötte el. -Rendben, akkor te vagy a Névtelen Senki... -susogta a férfi, és egy mozdulattal előhúzta Sötét pálcáját, majd megátkozta a fiút, míg az épp csak kapkodva kereste a saját pálcáját. Voltaképp előszőr használta a Sötét pálcáját, mióta kijött Azkabanból, és magában áldotta az eszét, hogy nem adta át az auroroknak, mikor Dumbledore ezt kérte tőle. A büntetése azzal együtt se lett volna kevesebb, s íme, most nemlenne egy ilyen gyakorlott, ismerős fegyver a kezében.
Névtelen Senki egy kis fiolában találta magát, folyékony halmazállapotban. Nem látta a kezeit, nem volt teste, nem érezte, hogy mozgott volna, csak azt, hogy úgy lötyög körbe az üvegben, ahogy Snape lötyögteti a fiolát. Hátborzongató élmény volt. Nem volt hangja, hogy tiltakozzon, hogy átkozódjon, segítséget kérjen, pedig végül legalább sikoltani akart, hogy hallja a saját hangját legalább. És a legszörnyűbb az volt, hogy nem tudta, meddig tart. Talán csak pár percig. De a percek múltak, és semmi nem változott. Kérdés: el lehet titkolni, hogy megölnek egy gyereket? Válasz: el, ha az illető Sötét Varázsló... és ennél a fickónál fekete pálca volt, s ahogy próbált visszaemlékezni, eszébe villant, hogy látta már azt a különös, zöld koponyát a kígyóval valahol, valahol... A Sötét Nagyúr jele! A fickó Halálfaló! Lehet, hogy Snape örökké így fogja tartani, az üvegben?!
Lehet, hogy nem volt hangja, de egy kis idő múlva Névtelen Senki elméje már sikoltozott.
A klubhelységben kitört a pánik, ahogy meglátták a Sötét pálcát, és a fiú , Karl Gale eltűnését az üvegcsében. Néhányan sikoltozva a lépcsők irányába rohantak, mások megpróbáltak a fal mellett kisurranni. Snape elmélyülten lötyögtette egy kicsit a fiolában a folyadékot, majd eltette a zsebébe, és csettintett egyet. A lépcső tetejéről tűz ömlött alá, visszahajtva a klubhelységbe a gyerekeket, míg a slytherin ház ajtaján nem tudtak kijutni: Snape lecserélte a jelszót.
A fekete taláros, mogorva alak leült egy asztal tetejére, és elkezdett lapozgatni egy bájitaltankönyvet, időnként elfintorodva a tintával hozzátett megjegyzéseken és illusztrációkon. a lépcső tetején morajló tűz egyáltalán nem aggasztotta, az őt dermedt-riadtan figyelő gyerekek még kevésbé. Végül felnézett, és egy csettintéssel kioltotta a lángokat, majd letette a könyvet.
- Severus Snape professzor vagyok, a Slytherin új Házvezető tanára, és a bájitaltan tanáruk. - itt egy kis szünetet tartott, és körbejáratta tekintetét a diákjain. Kíváncsi volt, hogy hallott-e róla valaki, elvégre nagy port kavart a pere annak idején. Valaki levegő után kapkodott . Hmm. Ezek szerint néhányan tudják, hogy kicsoda. - Nem egészen 16 órája engedtek ki az Azkabanból. És most dühös vagyok, és nagyon csalódott. - megengedett magának még egy Szemmel-ölő pillantást, majd felkelt, és elindult a diákok között, akik úgy álltak félre az útjából, mint a kis halak, amikor a cápa közeledik.- Nagyon. Csalódott. -ismételte meg még egyszer, halkan, és az egyik prefektus felé fordult. - A neve? -érdeklődött felvont szemöldökkel. -Robin LeNobel. - válaszolta a fiú dacosan a szemébe nézve. -A megszólításom: professzor úr, vagy uram. - susogta Snape egészen halkan , a fiú szemébe meredve. Az lassan nyelt egyet, majd hozzáfűzte. -Igen , uram.. -Rendben, Mr. LeNobel. - Snape elfintorodott.- mondja, Mr. LeNobel, ki hasogatta fel a foteleket?
-Nem tudom, uram. -sápadt el a fiú, és kerülte Snape tekintetét. A tanár zordan elmosolyodott.
-Ezt kétlem, de értékelem, hogy nem vádolt be senkit. -körbe pillantott a teremben. - Tetteinknek következményei vannak, s ezt a leckét most kell megtanulniuk , mielőtt helyrehozhatatlan hibát követnének el... Bibbey! - szólt hangosabban, mire egy ráncos homlokú házimanó jelent meg előtte.
- Igen, uram? -Hozz mindent ami szükséges a klubhelység rendbe tételéhez! -parancsolta Snape zord mosollyal.- És nincs szükségünk több házimanóra. -Bibbey érti gazda, Bibbey hozza, hozza minden. -azzal eltünt.
-Csak nem azt akarja mondani, hogy... hogy .. -kezdte egy magas, szőke hajú lány, miközben oldalt lökte az előtte álló apróbbakat, hogy közelebb lépjen Snapehez. Két elsős feje összekoccant, de a prefektuslány egyáltalán nem törődött velük, kivont pálcával közelítette meg a tanárt.
-Mi a neve, prefektus? -kérdezte halkan Snape. A lány fintorogva válaszolt. - Arista Kirkwood. És nem félek magától.
-Majd fog. - ígérte meg gonosz mosollyal Snape.- Tegye el a pálcáját, Kirkwood, és kisebb lesz a büntetése.
-Ó, a büntetésem? Miért is kapom? -kérdezte a lány szemtelenül.- Mert ellen mertem mondani, vagy mert pálcát húztam?
- Mert a saját házába tartozókat bántotta ok nélkül. -hangzott a lakonikus válasz. -Ugyan mióta számítanak a vakarcsok? Mit is mondott, melyik Házba tartozott annak idején? Hufflepuff?
-Slytherin. -válaszolta hűvösen a fiatal tanár. Kissé lejjebb kellett hajtania a fejét, hogy szemébe tudjon nézni a lánynak, de lazán tartotta pálcáját, mint aki semmi fenyegetést nem jelent. Arista keze viszont jól láthatóan megfeszült.
-Egy slytherin sosem bántja a társait, ha nincs rá komoly oka. - folytatta Snape. - Mi összetartunk, mert három Ház van ellenünk, miss Kirkwood. Önnek, mint prefektusnak kötelessége a kissebbeket védelmeznie és vezetnie, megtanítania a Ház szabályaira, és arra hogy ide tartoznak.
-Eszemben sincs csecsemőket pesztrálni. Még kevésbé takarítani! -mutatott az épp megérkező Bibbey felé.- Arra vannak azok a szarságok.
Snape összevonta a szemöldökét, és mielőtt Arista bármit tehetett volna, a lány előtt állt, és letépte a lány talárjáról a jelvényt. -Ezennel visszavonom prefektusi kinevezését, Ms. Kirkwood, mivel nem alkalmas a feladatra.
Túl jól ismerte a Kirkwood családot, és túl jól ismerte Kirkwood Halálfaló apját ahhoz, hogy óvatlanul hátat merjen fordítani a lánynak. Nem mintha félt volna, ó nem. A Sötét Évek kiölték belőle a félelmet, és megakadályozták abban, hogy úgy tekintsen életére, mint egy végeláthatatlan karneválra, ahogy fiatalabb korában tette, mikor még álarcot viselt, s boldog volt.
De tudta, hogy Kirkwood hátba fogja támadni, és csakugyan. S, ha demonstráció kell nektek, ám legyen. Abban a pillanatban, hogy megfordult, hallotta a pálca suhanását a levegőben, de hol volt Arista Kirkwood az ő gyorsaságához képest, és mit tudhatott egy prefektuslány, ami neki árthatott volna?!
A férfi ugyanazzal a síma, kígyószerű lendülettel, ahogy hátat fordított a lánynak, tovább perdült, fekete talárja és haja egy ütemben suhantak vele. Nem vont pálcát, csak felemelte a kezét, és egy ősi átkot mormolt, a lány irányába mutatva, életre hívva a benne élő gyűlöletet,.
Kirkwood kezéből kirepült a pálca, és a lány szinte belerobbant a háta mögötti kőfalba. Ott is maradt, a levegőben, fuldokolva, ahogy Snape ereje lassan kiszorította belőle az életet.
-Pálca nélkül, apám!... -suttogta valaki elismerően a tömeg mélyén, de mikor a keserű arcú fiatal férfi felé fordította tekintetét, egy nyikkanás sem hallattszott többé a slytherinek részéről.
Hiszen pálcanélküli varázslatra csak a legerősebb mágusok képesek, nemde?-gondolta a férfi elégedetten. - És a slytherinek között is az erő a lényeg. Nem a testi erő, mint a griffendéleknél, nem a szellemi, mint a ravenclawban, és nem a lelkierő, mint a hufflepuffban... ami minket megkülönböztet, az a képesség. A tehetség ereje. A mágia egyenetlen eloszlása, ez a Slytherin hatalom lényege..
Aztán Snape lassan leeresztette a kezét, és Kirkwood ájultan csúszott a klubhelység talajára.
Nem akarta megölni a lányt, pedig olyan könnyű lett volna, hogy szinte viszketett a tenyere érte, és olyan nagy megkönnyebbülést jelentett volna, ha valakin istenigazából kitöltheti a dühét, amiért bezárták ide egy csordára való neveletlen kölyökkel.
Esetleg kihívhatná Dumbledore-t egy párbajra, kompenzálásképpen.
Maga elé képzelte az Igazgató arcát, és elvigyorodott. Semmi kétség, ezzel nem dühítené fel a drága jó professzor bácsit... merlinre-gondolta aztán, már már rémülten- valaki előbb utóbb rám is úgy fog gondolni, mint "professzor bácsira".... nyelt egyet. "Dögölj meg , Dumbledore."
-Valaki mossa fel Kirkwoodot!-szólt kongó, üres hangon, és visszaült a legnagyobb, kerek asztal szélére. - Maguk négyen ott..!Kezdjék el kivinni innét a könyveket, nehogy valami bajuk essen! Végzősök , hordják ide elém a javításra szoruló tárgyakat... ja, és mindenki hozza ki ide a pálcáját. Akinél meglátom, hogy engedélyem nélkül varázslatot használ a klubhelység kitakarítása közben, azt kibelezem. Valahogy, senki nem merte kétségbevonni az állítását.
Órák teltek el, szorgos munkával, és Snape a végletekig kifárasztotta őket. Nem elég, hogy makulátlan rendet akart, minden megrongált tárgyat megjavíttatott velük. Azoknak, akik elég hatalmuk volt hozzá, a javításhoz engedélyezte a pálcahasználatot, akik túl kicsik voltak, azoknak szöggel, kalapáccsal, ragasztóval, és egyéb, mugli eszközökkel kellett dolgozniuk. Mi tagadás, nem volt egyszerű, és sok apró sérüléssel járt - a vágásokat, vérzéseket szakértelemmel, és gyorsan gyógyította be az új Házvezető Tanáruk. De Snape-et egyáltalán nem hatotta meg az egyre fáradtabban és lassabban mozgó kölykök látványa, sem a sóhajtozás, ásítozás, se az alkalmasint feltűnően könnyes szemek látványa, pedig volt aki megpróbálta rajta érvényesíteni a leghatékonyabb Apuci-Fáradt-Vagyok-Könyörülj-Rajtam szemeit. Ez az a pillantás, amit minden slytheines gyermek mesterfokon elsajátít, mire egyedül tud enni. Hajnali fél négykor jutottak el a hálótermekhez vezető folyosókig.
-Ha most még a hálótermeinket is rendbe kell raknunk, én feldobom a talpam. -jósolta sötéten Damien Vernalis, miközben minden erejét megpróbálta összeszedni egy Csokifolteltüntető varázslathoz, amit Snape fél órával ezelőtt tanított nekik. -Ha el kíván halálozni, ne habozzon a segítségemet kérni, Mr. Vernalis! - sziszegte a háta mögött a sötét hang gonosz humorral.- Jobb dolgom is lett volna, mint magukkal játszadozni, úgyhogy ne tegyen ostoba megjegyzéseket.
Alig fél órával később a folyosó is ragyogott. Snape felsorakoztatta a diákokat a szobáik előtt, majd elindult a lépcsőfeljáró felé, ahol megfordult, és a korlátnak dőlve még egyszer végignézett rajtuk. -Ragyogó. Ennél rosszabb állapotban soha többet nem akarom látni a Fészket, úgyhogy vagy gondoskodjanak a rend fennmaradásáról, vagy csaljanak tőrbe és vakítsanak meg. -fanyar mosoly- Bármelyiket is sikerül végrehajtaniuk, büszke leszek magukra. Bátortalan kis kuncogás volt a válasz, a diákjai részéről. -Mindazonáltal felhívom a figyelmüket, hogy végtelenül bosszúálló vagyok, tehát minden elszúrt megvakítási kísérletükért súlyosan fizetni fognak. Jut eszembe, a Névtelen Senki holnap délután fog csatlakozni Önökhöz. -jeges pillantás körbe a hirtelen elcsendesült diákokon.- És senki ne merjen hiányozni a holnapi tanórákról, vagy magam fogok eljönni a Fészekbe, hogy felébresszem. -A Fészekbe.. -suttogta egy elsős.- Úgy érti, ide? -Mr. Posey, legyen olyan jó, és írjon tele egy pergament, holnap délutánra, melyen kidolgozza az Értelmetlen és Időtrabló Kérdések témakörét. Külön bekezdésben értekezzen a "Nahát, megjöttél?" és "Szép időnk van, nemdebár?" társalgási formulákról. Este 9-ig az asztalomon legyen a dolgozata. -végigpillantott a nevetgélőkön, kissé megenyhültebb tekintettel.- Igen, ez Salazar Slytherin utódainak otthona, a mi otthonunk, a Kígyófészek, rövidítve a Fészek, magába foglalja a klubhelységet és a szobáikat is. Azokat a szobákat.. -komorodott el- amelyeket most nem kívánok megtekinteni, az Önök érdekében. Péntekre mindenki rendet tesz a szobájában, és eltüntet minden olyan holmit a szem elől, ami tiltott.
Fanyar mosollyal konstatálta, hogy megértették, amit mondott. Jó éjszakát kívánt, és elhagyta a Fészket.
Másnap reggel mintegy 60, rendesen felöltözött, megmosdott és megfésülködött Slytherines diák haladt az étkező felé. Voltaképp ezen a napon teremtették meg azt a későbbi Slytherines hagyományt, hogy a tanév kezdetének első napján az egész Ház együtt vonul le reggelizni, fegyelmezetten. A fáma persze nem szólt róla, hogy mindez azért történt, mert senki nem mert elsőnek kilépni az ajtón, attól tartva, hogy az "Az A Sötét Pszichopata"-ként emlegetett új Házvezetőtanáruk odakinn vár rájuk. Ezért kellett LeNobel-nek előre mennie, és a többiek csak utána haladtak, habár nem párosával, de még így is összeszedettebben, mint bármelyik másik Ház. Nem is beszélve arról a tényről, hogy senki nem mert hátramaradni, netán elaludni, a tegnap kilátásba helyezett Snape-féle ébresztés miatt.
Azért, a Slytherines bevonulás miatt tátva maradt egy-két száj, és , pusztán fizikai okokból is, félrehúzódtak a más házakba járó diákok, hogy utat engedjenek nekik, ami után a Slytherin menet már csakazértis egyenes háttal, büszkén vonult az ebédlő felé, a Slytherin Becsületkódex szerint ezt a helyzetet is megpróbálták előnyükre fordítani, és kihozni belőle a maximumot. Tegyünk úgy,mintha buliból csinálnánk a dolgot, srácok, maszkot fel!
McGalagony és Bimba professzorasszonyok tisztje volt az első napi étkeztetés, a Nagyterem felügyelete, így a tanárok közül elsőnek csodálhatták meg őket. - Szerinted ez Snape műve? -suttogta Bimba elképedve McGalagony fülébe. A szigorú arcú tanárnő undok fintorral válaszolt. -Nem sokkal ezelőtt találkoztam Snappel. Úgy néz ki , mint aki az egész éjszakát átmulatta. Gondolom, volt mit bepótolnia 5 év Azkaban után. -Neked is lenne mit bepótolnod az elmúlt 65 év absztinenciájából, Minerva. -susogta a fülükbe Snape jeges hangon. Úgy sikerült a hátuk mögé lépnie, hogy egyiküknek sem volt sejtelme sem, mióta hallgatja a beszélgetésüket. Gúnyos mosollyal folytatta- Vagy tévednék? Van az már 70 is?... További jó reggelt, a hölgyeknek.-azzal otthagyta a két nőt (Bimba szemforgatva rázta a fejét, és szokása szerint a dolgok humoros oldalát látta csak), és a Nagyterem felé indult.
Megtorpant, amikor meglátta a diákjait, akik az ebédlő előtt felsorakozva vártak. Fegyelmezetten, sorba rendeződve.
-Jó reggelt, Slytherin! - fogadta a köszönésüket, miközben közelebb lépett hozzájuk, hogy csak ők hallják amit mond.- Szép bevonulás. Menjenek, reggelizzenek, hamarosan kiosztom az órarendjeiket.
Félmosollyal hátrafordult, és McGalagonyra villantotta legszebb "Látod, mit tudnak a kölykeim?" -pillantását, és bevonult a slytherinek után a terembe. Persze, csak miután jól láthatóan lesajnálóan megnézett magának néhány párosával, és rendetlenül érkező griffendélest.
Életében előszőr ülhetett a Tanári Asztalhoz, és nem volt valami kellemes. Severus Snape a háttérben szeretett maradni, onnét irányítania a dolgokat, és most, szemtől szembe kellett ülnie, és ennie a diákokkal. Óvatosan helyet foglalt Flitwick és Storm között, és igyekezett olyan röviden válaszolni a kérdéseikre, amennyire csak lehet. Minél kevesebbet beszélsz, annál, kevesebb az esélye, hogy elszólod magad. Ősi Slytherin mondás.
|