Cím: Szirup
Író: Trilox E–mail: trilox@freemail.hu
Jogok: A Harry Potter univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona. Minden más az enyém :)
Rating: 12 év
Státusz: javítás alatt 2005. 07.
Megjegyzés: "The Slytherin Common" pályázati kiírása szerint nincs megkötés, csak egy: Csöpögjön! A lehetõ leggiccsesebb, legsziruposabb legyen. Legyen, hát...
Tartalom: Piton, szirup, vidámság, erotika
Szirup
– Mi a jó fene ez, Winell? Maga mûvelte? – Piton dühödten nézte ahogy pálcát tartó kezén lefelé folyt az édeskés illatú, rózsaszín szirup. Ujjait csak nagyon nehezen, ragacsos cuppogás árán tudta szétnyitni, mire a máz még gyorsabban kezdet folyni lefelé az alkarján, és keze mozdíthatatlanná merevedett. – Azonnal tüntesse el! – Nem megy, professzor úr! Már próbáltam, de nem sikerült. – A lány hatalmas ultramarinkék szemeiben könnyek csillogtak. – Evapores! – Rosy pálcája nyomán Piton fekete selyemingje halk pukkanással semmivé lett. A lány felsikkantott ijedtében – Finite Incantatem! – kiáltotta, mire az ingnek csupán az ujja, újra megjelent és vele együtt az egyre terebélyesedõ cukormáz. – Megmondaná, hogy mégis, mi volt a szándéka ezzel az ostobasággal? – Piton rázogatni kezdte a karját, amitõl néhány csepp a nadrágjára hullott, és ott is terjedni kezdett, rózsaszínbe vonva a professzor térdét. – Hozzon egy rongyot meg vizet, már amennyiben képes rá, hogy felismerje ezeket a dolgokat. – Piton nem mozdult, csak lesújtó pillantása követte a lány kapkodó mozdulatait. Elvette a benedvesített rongyot, és csuklójáró dörgölni kezdte a mázt, mire az gyorsan átterjedt a rongyra, majd a professzor másik kezén is megjelentek az elsõ rózsaszín máz–virágok, mozdíthatatlanná merevítve azt. – Winell, ha ezzel végeztem, maga lesz a következõ! – Piton most már tombolt a dühtõl. Kilépett a cipõibõl majd finom kis rúgással odébb penderítette õket. – Jöjjön ide és segítsen levenni a nadrágomat. Ha megmozdulok gyorsabban terjed ez a ragacs. Ne szemérmeskedjen itt nekem, azonnal jöjjön ide! – Rosy leguggolt és elkezdte kigombolni a ruhadarabot, amin a rózsaszín folt már beborította az egyik szárat. Óvatosan elkezdte lefelé húzogatni a professzor nadrágját közben igyekezett nem tudomást venni arról a tényrõl, hogy Piton ágyéka pontosan a szeme elõtt dudorodik. Dudorodik? Ez nem is csak dudor, inkáb egy torony! Rosy meglepõdve pislogott fel Pitonra akinek az arca most is dühös volt, de a szemében kaján fények csillogtak. – Van valami problémája, Winell? Jó lenne ha kicsit sietne, akkor elõbb végzünk. Rosy óvatos rángatásai következtében elõbukkantak a professzor vékony, izmos combjai melyet selymesen göndörödõ szõr borított. A szõrszálak alattomosan csiklandozták a lány csuklóját. Rosy elkapta a kezét. A hirtelen mozdulattól elvesztve az egyensúlyát, és belekapaszkodott Piton nadrágjába. Pontosabban a térdét borító selymesfényû szirupba. A máz szinte azonnal beborította a kezét és néhány pillanat múlva már nem is tudta mozgatni. Piton csupán gúnyos ciccegéssel kommentálta az eseményt. Rosy a szabadon maradt kezével tovább próbálkozott a nadrág lehúzásával. Eközben göndör szõke hajzuhataga újra és újra végigsimította Piton meztelen combját, amitól a professzor abbahagyta a ciccegést és elnyílt szájjal figyelte Rosy tevékenykedését. Nemsokára Rosy felemelkedett, kezében a professzor nadrágjával és karján az egyre terjedõ rózsaszín folttal. A kifordított nadrágszár alja azonban már mozdíthatatlanul hozzáragadt Piton lábszárához, létrehozva ezzel a megbonthatatlan kötést, és szûkítve Rosy mozgásterét. – Óriási! – kedélyeskedett Piton. – Végül is ebben a csatában, csak az egyik kezét vesztette el. Na, próbálkozzon tovább! – Piton arcán gonosz mosoly suhant át. – Vegye le a blúzát, különben nem sokára mindkét karja teljesen használhatatlan lesz. Természetesen, ha gondolja hívhatom az igazgató urat segítségül, akit bizonyára érdekelni fog, hogy miért támadta meg a tanárát ezzel a gusztustalansággal. Rosy rémülten rázta a fejét és máztalan kezével sietve kigombolta a blúzát. Félig kibújt belõle, majd megpróbálta leügyeskedni a szirupbûbáj által lemerevedett kezérõl, de Piton nadrágjánál végkép elakadt az akció. – Hagyja abba a szerencsétlenkedést! Próbálja meg kivenni a kezeim közül a rongyot, akkor legalább a karomat tudnám mozgatni! Rosy felemelte a kezét, hogy teljesítse Piton utasítását de a professzor egy hirelen mozdulattal a magasba emelte a karjait, amitõl Rosy nekiesett Piton meztelen mellkasának. Rosy nem kapott levegõt a meglepetéstõl és az érzéstõl, ahogy mellei nekipréselõdtek a professzor csupasz bõrének. Piton egy pillanatra megmerítette az arcát a lány szõke fürtjeibe és remegõ orrcimpákkal beszívta a lány hajából áradó jázmin illatot, aztán belesziszegett a fülébe. – Maga egészen bizonyosan gyengeelméjû! Ezt közölheti a szüleivel, amennyiben eddig kétségeik voltak! A tiszta kezével akarta megfogni a ragacsot? Rosy azt nem tudta, hogy mit is akart, de azt egészen érezte, hogy a teljes csupasz felsõteste hozzátapadt Piton testéhez és, hogy nem kap levegõt az izgalomtól. – Nézze meg, mit csinált! – Piton szinte remegett dühében. Rosy arrafelé fordította a fejét ahová a professzor nézett és õszinte meglepõdéssel konstatálta, hogy a szirupos nadrágot és blúzt tartó keze immár hozzátapadt Piton csípõjéhez. Az egyelõre sziruptalan kezével megpróbálta elrángatni a másik kezét de azt már csak Piton alsójával együtt lehetett elmozdítani. – Meg ne próbálja, mégegyszer! – Piton szeme szikrázott a dühtõl, aztán lemondóan leengedte a karjait, melyek ezzel végérvényesen hozzátapadtak Rosy derekához. – Ne mozogjon egy kicsit, hadd gondolkodjak. Rosy nem mozgott. Talán levegõt sem vett. Meredten nézte maga elõtt a professzor nyakát övezõ vékony aranyláncot a pici négyszögeletes medállal, és a medálba karcolt három P betût. Percekig álltak egymáshoz simulva és Rosy kezdte úgy érezni, hogy ha Piton sürgõsen nem tesz valamit akkor kénytelen lesz beleharapni a professzor vállába. Esetleg belecsókol a nyakába. Nem, azt biztosan nem, mert azért tuti kirúgják. Véletlenül megtámadni egy tanárt egy bûbájjal, és hirtelen felindulásból összeharapdálni, az még hagyján. Na de, megcsókolni!! Megpróbált elhúzodni a professzor mellkasától de azzal csak a fenekét nyomta erõsebben Piton kezéhez. – Figyeljen rám! Rosy felemelte a fejét és erõsen bandzsítani kezdett mert az orra összeért Piton orrával, úgyhogy kénytelen volt lehunyni a szemét. Piton lassan beszélt mint ahogy a kisgyerekekkel, értelmi fogyatékosokkal és az állatokkal szokás. – Hagyja abba a ficánkolást, mert nem állok jót magamért! Rosy érzése szerint a professzor már nagyon is "jót állt" magáért, de nem volt abban a helyzetben, hogy errõl vitatkozzon. Az izgalom ami átjárta, nem volt teljesen újszerû a számára, de mindezt Piton mellet megélni, errõl álmodni sem mert. – El kell jutnunk a szekrényig. Ha nem hugrabugrál, és megpróbál finoman mozogni, akkor talán nem merevít le minket a massza addigra, mire odaérünk. Világos? Induljunk! Rosy belekapaszkodott Piton karjába és megpróbált a lehetõ legfinomabban mozogni, amitõl viszont Pitonnak akadt el a lélegzete, és néhány pillanat múlva hörrenve szakadt ki belõle. – Nem azt mondtam, hogy táncoljunk! Álljon meg! – Rosy a halántékán érezte a professzor szapora lélegzetét és ujjai alatt idegesen vibráltak Piton karizmai. – Most megfordulunk, maga pedig próbálja meg elérni a felsõ polcon azt a nagy zöld üveget! Rosy átemelte a karját Piton válla felett és megpróbált a polc felé nyújtózkodni. – Grrr! – Jutalmazta az igyekezetét a professzor. De Rosy hamarosan rájött, hogy ez inkább annak szól, hogy a másik keze amellyel Piton csípõjén támaszkodott, a nagy igyekezetben lejebb tolta a professzor alsónadrágját, melybõl most egy gigantikus méretû rózsaszín cukorral borított nyalóka kandikált ki. Rosy szájában összefutott a nyál. – Ha meg mer szólalni, elharapom a torkát! – hörögte a professzor. Vett egy nagy levegõt és leszámítva a remegõ orrcimpáit és rángatózó szájszélét, a szokásos kimértségével utasította Rosyt. – Most megemelem a feneke alatt. Kapaszkodjon fel, és vegye le azt a rohadt üveget! – Rosynak nem volt ideje gondolkodni az ajánlaton. Piton már megmarkolta a fenekét és elkezdte tolni felfelé. Ösztönösen belcsimpaszkodott a lábával Piton combjába, hogy magasabbra tudjon nyúlni. – Minden bizonnyal ki fogja szúrni a mellével a szememet. – Sóhajtott Piton rosszkedvûen és elfordította a fejét, amitõl a haja csiklandozni kezdte Rosy mellbimbóját. Rosy már nem törõdött Piton rosszkedvével sem a fenekét markolászó ujjakkal, de még csak az szemérmének feszülõ szupernyalóka sem érdkelte. Egyedül a nagy zöld üveget akarta, még mielõtt elveszti a maradék eszét és megerõszakolja a bájitaltanárát, ami egészen biztosan az utolsó megnyilvánulása lenne a Roxfortban. Ujja hegyével megbillentette az üveget, mire az vészesen billegni kezdett. Rosy az utolsó pillanatban megragadta az imbolygó üveg nyakát és elégedett sóhajjal lecsusszant Pitonról, kezében a zsákmánnyal. Piton utasítását követve magukra locsolta az üveg jeges, mentol illatú tartalmát ami elmosta a rózsaszínû szirupot, Rosy halványkék szemhéjfestékét, a 3 P betût Piton nyakláncáról és lelohasztotta a peckesen meredezõ nyalókát, miközben hideg fuvallatot hagyva maga után, elpárolgott. Még egy pillanatig álltak egymással szemben, meglepõdve a hirtelen szabadságtól, aztán gyorsan félrefordulva öltözni kezdtek. – Khm! Tulajdonképpen egészen ügyes bûbáj amit csinált, ezért most nem viszem az igazgató úr elé. – Piton elgondolkodva visszanézett a blúzát gomboló lányra. – De holnap, jöjjön be újra és addig nem mehet el amíg ki nem kísérletezi az ellenbûbájt!
Rosy szíve hevesen zakatolt miközben a Mardekár klubhelysége felé igyekezett. Griffendéles alsónadrágja van! Pitonnak Griffendél emblémás alsónadrágja van! Nagy ég, ha ezt a lányoknak elmeséli! De a következõ percben már tudta, hogy nem meséli el, mert akkor azt is el kellene mondania amirõl nem akar beszélni. A titkot amirõl még sok–sok éjszaka fog álmodozni, hogy Piton a karjában tartotta és a száján érezte a professzor lehelletét és hogy volt egy pillanat amikor a mellkasára hajtotta a fejét és igenis érezte akkor, ahogy a professzorban feltámad a vágy. És a Szupernyalóka! Gyönyörûség lesz ezzel a gondolattal elaludni.
Piton ezalatt egészen vidám hangulatban rendezgette a szekrényében a varázsszereket. Váratlanul elvigyorodott mert újra eszébe jutott, amikor kamaszkorában bosszúból kikísérletezte a szirupbûbájt. Nem is gondolta akkor, hogy egyszer még ilyen kellemes perceket szerez neki. Csuda tudja hol bukkanhatott rá, ez a lány. Talán egy akkori dolgozatában tett róla említést. A vizsgadolgozatokat sokáig megõrzik az archívumban. Abban viszont egészen biztos volt, hogy nem írta bele a dolgozatban, hogy csak közel kell menni a tûzhöz, mire a meleg hatására a szirup megolvad és karamell illatot árasztva elpárolog. Ezt nem kell tudnia senkinek.
|